A betegek megfelelő székletürítésről számoltak be. A kezelés megszakítása egy esetben hasmenés miatt volt szükséges. Eredményeink alapján a hypokalóriás étrenddel végzett fogyókúra Mira vizes ivókúrával történő kiegészítését javasoljuk, amely az elhízást kísérő diszlipidémiára és csökkent glukóz toleranciára is kedvező hatást gyakorolhat.
Terápiás szemléletváltás
A rohamosan fejlődő gyógyszerkutatás és gyógyszeripar az elmúlt évtizedekben egyértelműen úrrá lett az orvostársadalom kezelési irányelveiben. Nagyon gyakran megfeledkezünk a betegségek nem gyógyszeres kezelési lehetőségeiről. Bizony kevés azoknak a betegeknek a száma, akiknek orvosuk – idült betegségük gyógyítására, vagy azt követően a betegség kiújulásának megakadályozására – gyógyvizes ivókúrát írna elő. Holott se szeri, se száma azoknak a gyógyhelyeknek, ahova elődeink elutaztak, hogy gyenge gyomrukat, epebajukat vagy túltápláltságukat környezetváltozással egybekötve kezeltessék. A hosszú sétákkal – olykor kényszerű futással – járó ivókúra eredményében természetesen benne volt a gyógyhely hatása is, de vitathatatlan, hogy megfelelő javallat esetén a gyógyvizek értékelhető javulást tudtak biztosítani számos betegségben.
Az ivókúrák hatásai
Az ivókúrák hatásának megítélésében nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szanatóriumi környezetben a gyógyvíz hatása a környezeti
változásokkal addicionálódik. A pontosan mérhető gyógyhatást azonban otthoni körülmények között adott ivókúra során is megállapíthatjuk.
A természetes életfeltételek, a komplementer medicina fejlődése, a gyógyszerek árának drágulása egyre inkább oda vezet, hogy a mindennapi
gyakorlatban visszatérünk a gyógyvizekhez. Ugyanakkor felmerül a jogos igény, hogy a gyógyvizek hatását korszerűbb vizsgálati módszerekkel is
bizonyítsuk.
A mai ember táplálkozása során sajnálatos módon a szükséges zsiradék többszörösét veszi magához, és így az energiafogyasztása is a
megfelelőnek többszöröse. Ez nemcsak az emésztőrendszert terheli meg, hanem a leggyakoribb betegségcsoport, a szív- és érrendszeri betegségek
előfordulását is nagymértékben növeli. Kialakul az elhízás, amely újabb kardiológiai felfogás szerint is a koszorúér-betegségek primer
kockázati tényezője. Így az elhízás és a zsíranyagcsere rendezése egyben a leggyakoribb halálokok – a kardiovaszkuláris betegségek –
kialakulásában is megelőzést jelent.
A Tiszajenő 7 m mélységű kútjaiból nyert Mira glaubersós víz a nátrium- és magnézium-szulfát mellett magnéziumot, hidrokarbonátot és kalciumot
tartalmaz literenként 16 g mennyiségben.
A glaubersó tartalom következtében az epehólyag gyakrabban húzódik össze, és így az epepangás javul. A koleretikus hatás miatt a máj
epetermelése is javuló tendenciát mutat. Elhízásban a koleszterinszintézis fokozódik, így a májból az epeutakon át az epehólyagba ürülő
koleszterin is nagyobb koncentrációban található az elhízott betegek epehólyagjában. Az ezzel együtt járó renyhe epehólyag-működés ugyanakkor
csökkent bélmozgáshoz és így székrekedéshez vezet. A csökkent zsírtartalmú fogyókúrás étrend – amely gyakran fűszerszegény is – kisebb ingert
jelent az epetermelés számára, és így érthető, hogy a renyhe működés fogyókúra során tovább fokozódik. Mindezeket figyelembe véve
megvizsgáltuk, hogy napi 1000-1500 kcal tartalmú étrend kiegészítése Mira vizes ivókúrával milyen hatást gyakorol az antropológiai mutatókra,
a szénhidrát- és a zsíranyagcserére, valamint az ún. májenzimekre.
Módszerek
15 beteg egy hónapos kezelésére belgyógyászati kivizsgálás és dietetikus interjú után került sor.
A testtömeget elektromos mérleggel mértük, a zsírszázalék és a zsírtömeg adatait bioimpedancia-méréssel, az alapanyagcsere-meghatározást
Delta-Trac műszerrel végeztük.
A Mira víz napi adagja 3x2 dl volt.
Eredmények
A betegek testsúlya 6 kg-mal, haskörfogatuk 126 cm-ről 119,8 cm-re csökkent. Testtömegindexük 38,6 kg/m2 értékről 36,6 kg/m2-re változott. Zsírtömegük 4 kg-mal, testzsírszázalékuk 2,4-del lett kevesebb. Per os cukorterheléssel (75 g dextróz) a terhelési görbe négy pontjának összege 7,64 mmol/l értékről 6,84 mmol/l értékre csökkent. A szérumkoleszterin 6,35 mmol/l-ről 5,42 mmol/l-re, a triglicerid 1,6 mmol/l-ről 1,25 mmol/l-re változott. Lényeges különbség mutatkozott a kis sűrűségű koleszterin kiindulási és végső értéke között is. (4,14-3,38 mmol/l). A betegek alapanyagcseréje nem növekedett, jelezve, hogy anyagcsere-fokozó szereket ezen idő alatt nem szedtek. Az úgynevezett májenzimek szérumaktivitása, bár normális értékhatáron belül, de jelentős mértékben csökkent. Valamennyi változás matematikailag szignifikáns mértékű volt (p<0,05, illetve p<0,01).
Értékelés
Vizsgálatunk során az alacsony energiatartalmú étrendet kiegészítettük Mira vizes ivókúrával.
Az átlagosan 6 kg-os testsúlycsökkenés igen jó eredménynek tekinthető. Természetesen nem állítható, hogy ez a testtömeg csökkenés a Mira víz
hatására következett volna be, viszont korábbi vizsgálataink során hasonló mértékű energiamegszorítás lényegesen kisebb, csupán mintegy 2
kg-nyi testsúlycsökkenést eredményezett. A Mira víz hatása a széklerürítés gyakoribbá válása és feltehetően a koleretikus hatással együtt járó
zsírürítés következménye lehet. A hatás nem a folyadékháztartás redukciója, vagyis dehidráció miatt jött létre. Ezt a bioimpedancia-méréssel
nyert adataink is bizonyítják a klinikai kép értékelése mellett.
Figyelemreméltónak látszik a zsíranyagcserére kifejtett hatás, hiszen az LDL koleszterin- és trigliceridszint jelentős csökkenése
antiatherogen jelenségnek fogható fel. Hasonlóan lényeges különbség észlelhető a per os végzett dextrózterhelés után nyert vércukorértékek
összegzésével is.
A hatás nyilvánvalóan a testsúlycsökkenés eredménye, bár korábbi adatok a Mira víz szénhidrát-anyagcserére gyakorolt direkt hatását is
felvetették.
Vizsgálati eredményeinket összegezve felhívjuk a figyelmet a Mira vizes ivókúra jelentőségére az atherogen diszlipidémiával és csökkent
glükóztoleranciával járó elhízás kezelésében.
Forrás: (Komplementer Medicina, 2000. Január, IV. évfolyam 1. szám)
További bejegyzések